Újrónafő története
 
Magyarország egyik legfiatalabb faluja Újrónafő.
Pontosabban 1940-ben Hajdúböszörményből ideköltözött hajdúsági magyarokat tartották alkalmasnak, hogy őrállói legyenek a nyugati határszélen a magyar életnek.
Újrónafő a Mosoni-síkság délnyugati, Hansággal határos részén fekszik, mintegy 10 kilométerre Mosonmagyaróvártól a 86-os főútvonal mellett.
A község középpontjától 1 km-re fekszik Császárrét település rész, melyen már az 1860-as években virágzó gazdaság volt Albrecht főherceg tulajdonában.
Az államosítás után lett a Lajta-Hansági Állami Tangazdaság tulajdona.
1950 előtt Mosonszentpéterhez, majd 1950 után közigazgatásilag Újrónafőhöz csatolták.
A lakók egy része helyben maradt, sok család azonban Újrónafőn telepedett le.
A második településrész Hársfamajor (Franck puszta) a Franck család tulajdona volt, szintén 1 kilométerre feküdt a központtól, ez később a Lajta-Hanság tulajdona lett, majd a lakott, infrastruktúrával ellátott szép gazdasági részt  az 1970-es évek elején „eltüntették”, lakóit áttelepítették Újrónafőre.
1973-1990-ig Mosonszolnok társközsége volt településünk, majd 1990 októberében váltunk ismét önállóvá. Megépült községünkben a szennycsatorna, vezetékes ivóvíz hálózat, telefonhálózat, gázvezeték, kábeltévé szolgáltatás.