Újrónafő története

Magyarország egyik legfiatalabb faluja Újrónafő.

Pontosabban 1940-ben Hajdúböszörményből ideköltözött hajdúsági magyarokat tartották alkalmasnak, hogy őrállói legyenek a nyugati határszélen a magyar életnek.

Újrónafő a Mosoni-síkság délnyugati, Hansággal határos részén fekszik, mintegy 10 kilométerre Mosonmagyaróvártól a 86-os főútvonal mellett.

A község középpontjától 1 km-re fekszik Császárrét település rész, melyen már az 1860-as években virágzó gazdaság volt Albrecht főherceg tulajdonában.

Az államosítás után lett a Lajta-Hansági Állami Tangazdaság tulajdona.

1950 előtt Mosonszentpéterhez, majd 1950 után közigazgatásilag Újrónafőhöz csatolták.

A lakók egy része helyben maradt, sok család azonban Újrónafőn telepedett le.

A második településrész Hársfamajor (Franck puszta) a Franck család tulajdona volt, szintén 1 kilométerre feküdt a központtól, ez később a Lajta-Hanság tulajdona lett, majd a lakott, infrastruktúrával ellátott szép gazdasági részt az 1970-es évek elején „eltüntették”, lakóit áttelepítették Újrónafőre.

1973-1990-ig Mosonszolnok társközsége volt településünk, majd 1990 októberében váltunk ismét önállóvá. Megépült községünkben a szennycsatorna, vezetékes ivóvíz hálózat, telefonhálózat, gázvezeték, kábeltévé szolgáltatás.